Mennyiért, mennyi idő alatt adható el a megunt kocsi?

Vajon érdemes kereskedőnek adni az eladósorba került járgányt, vagy inkább saját magunk adjunk fel hirdetést és fogadjuk az érdeklődőket?

Adott volt a Fiat Punto - unokatesómék 1996-ban újonnan vásárolt autója, melyet egy használttesztre feltétlenül el kívántam kérni, még mielőtt megveszi valaki. Aztán miután éreztem, hogy a projekttel eredetileg küzdő nagynéném már a telefonos érdeklődőktől is kezd kiütést kapni, udvariasan feltettem a kérdést, hogy ne intézzem-e az egészet én. Lecsaptak a lehetőségre, így a használttesztre már úgy hozhattam el a Puntót, hogy az többet vissza nem kerül az őt több mint másfél évtizeden keresztül használó családhoz.

Kiváló alkalom volt, hogy feltérképezzem, mit adnának érte a kereskedők, mi a reális ár érte. Kisebb és nagyobb telepeken egyaránt megfordultam az első tulajdonosától 137 ezer kilométerrel, jobb oldalán két elemén (a jobb hátsó ajtónál és a sárvédőnél) kontár fényezéssel és némi rozsdával tarkított, de amúgy makulátlan géppel. Közben bevallom, meg is szerettem a motorjából láthatóan, de nem vészesen olajat szivárogtató, már nem új kipufogóján keresztül kicsit füstölő olasz ötajtóst. Az árát rögtön az első kereskedő belőtte: 150 ezret adna érte, 250-ért rakná ki - annak reményében, hogy gyorsan elmenjen. A többi díler csak arról nyilatkozott, hogy ő mennyit adna érte: 140-150 ezer forint között ajánlottak gyors szemle alapján. Volt, aki nem is tett rá ajánlatot, más megkérdezte, hogy mennyit szeretnék érte kapni: 200 ezerrel próbálkoztam, udvariasan elkérték a számomat, mondván megnézik az árakat és a keresletet, ha érdekli őket, jelentkeznek. Nem érdekelte őket... Egy telep nélküli kereskedő az ismeretségünkre hivatkozva ajánlott 200-at - ha hibátlan az autó. Hogy lenne az 16 évesen? De 200 ezer forintért inkább megtartom én, s még ráköltöm a névre vételhez szükséges 53 300 forintot (mely 17 000 forintos eredetiségvizsgából, 24 300 forintnyi vagyonszerzési illetékből, valamint 6-6 ezer forintos törzskönyvből és új forgalmi engedélyből állna).

A kiemelések által mintegy negyvenszeresére nőtt a hirdetés nézettsége - ez a néhány ezer forintos beruházás bizony szükséges a gyors eladáshoz

Nem mondom, hogy a profi fotók és a használtteszt alapján rohamoztak volna az érdeklődők, de azért hívogattak. Mindenkivel szombati szemlében maradtam, három vevőt vártam a debreceni "biztossal" együtt. Ő nem, de egy másik, érkezését szintén ígérő pesti jelölt jelentkezett a havazás ellenére. Ketten jöttek, megnézték az autót, tudomásul vették a hibáit. A 270 ezer forintos hirdetési ár után beajánlottak 250-et, mire mondtam, hogy remek, de eredetiségvizsga még nincs. Akkor 240! Kicsit szívtam a fogamat, de rendben. Utána azonban mégsem lett rögtön üzlet, végül elmentek még egy autót megnézni. Nem nagyon féltem, hogy ennyiért találnának jobbat, egy óra múlva hívtak, hogy visszajöttek. Megírtuk a papírokat, megkaptam a pénzt, elhajtottak az autóval. A kereskedők ajánlataihoz képest tehát 90-100 ezer forinttal jobb áron, lényegében annyiért ment el a Punto, mint amennyiért komolyabb helyrepofozás nélkül, a gyors üzlet reményében kitették volna a kereskedők.

A cikk folytatása a következő linken olvasható:

http://www.autonavigator.hu/tippek_tanacsadok/hat_nap_es_jo_ar_kellett_csak_az_autoeladashoz-7000